Az atombomba ledobására 1944 szeptemberében különleges egységet hoztak létre. B29-es bombázókat alakítottak át, hogy könnyebbek legyenek, és elbírjanak egy négytonnás bombát. A legénységet alaposan kiképezték, még a bomba ledobását is gyakorolták. Hogy szokják a domborzati viszonyokat és biztosítsák a pontos célzást, júliusban és augusztus elején több álbombát, úgynevezett tököt dobtak le különb

öző japán városokra. Július 20. és augusztus 14. között negyvenkilenc tököt dobtak le, ami több mint 1600 embert ölt vagy sebesített meg.

Augusztus 2-án kiadták a végső parancsot. A bombázás ideje augusztus 6., lehetséges célpontja Hirosima, Kokura vagy Nagaszaki lett. Hirosima volt az elsődleges célpont, főleg azért, mert úgy hitték, hogy ez az egyetlen olyan város, ahol nincsenek amerikai hadifoglyok. Aznap hajnali 1.45-kor felszállt az Enola Gay. Két másik gép is kísérte, hogy filmre vegyék és tanulmányozzák a robbanást. Korábban mindhárom célpont felé elindult egy-egy felderítő gép, mert akkoriban még a vizuális célzás volt a legmegbízhatóbb módszer. 7.15 körül futott be a jelentés, hogy Hirosima felett tiszta az ég.

Az augusztus 6-án éjjel 0.25-kor megszólaló légiriadó csak éjjel 2.10-kor maradt abba. Az embereket 7.09-kor újabb riadó ébresztette, de kiderült, hogy csak egy felderítő gép szállt el Hirosima felett, ezért 7.31-kor ezt a riadót is lefújták. Az emberek előjöttek a menedékekből és megkezdték szokásos napjukat. Reggel 8.15-kor a bombázóból meglátták a jellegzetes T-alakú Aioi-hidat, és megnyomták a kioldógombot. A bomba 600 méterrel a Sima Kórház felett robbant fel, 300 méterre délkeletre az Aioi-hídtól.

Az amerikaiak bombázásai a nagyobb japán városokat már lerombolták. Hogy felkészüljenek a bombázásokra, Hirosimában is elbontották az épületeket, hogy legyen elég hely a tüzet oltani. Száz méter széles kelet-nyugati kiterjedésű sávot tisztítottak ki, hogy az esetleges tűz terjedését megakadályozzák. Aznap az idősebb veteránok és az önkéntesként dolgozó, a város környékéről vagy közeli városokból érkezett felnőtteken kívül az iskolákból mozgósított 12-13 éves gyerekek végezték a bontási munkálatokat. A felnőttek leszedték az épületek cserepeit, elvágták a gerendákat és kötéllel húzva összedöntötték a házakat. A gyerekek dolga ezután a törmelék eltakarítása volt. Már korán reggel nekiláttak a munkának. A legtöbb 14-15 éves gyerek megmenekült, mert őket a város szélén álló gyárakba küldték dolgozni. De azok, akik a házak bontásában segédkeztek, a városközpontban, nyílt színen dolgoztak. Megközelítőleg így 6300 munkába küldött gyerek vesztette életét az atombomba ledobásakor.

Körülbelül 350 ezer ember tartózkodhatott Hirosimában, amikor a bomba felrobbant. Ez magában foglalja a lakosokon és katonákon kívül nem csak a környező falvakból munkára mozgósítottakat, hanem az akkori japán gyarmatokról, Koreából, Kínából és Tajvanból behurcolt embereket is. Pontos adatok az áldozatok számáról nincsenek. Hirosima város szerint az atombomba miatt 1945. december végéig elhunytak száma 140 ezerre (10 ezer) tehető. Becslések szerint 50 ezer koreaiból körülbelül 30 ezer halt meg, a túlélőket pedig ötezer fő kivételével hazaköltöztették.

<--Vissza