Az akita inu eredete egészen a 17. századig nyúlik vissza, nevét a Japánban, Honsu szigetén elhelyezkedő Akita tartományról kapta. Japán császárok kedvenc társállataként vonult be a köztudatba, így ragasztották rá a "királyi kutya" elnevezést is. Testfelépítésének és bátorságának köszönhetően félelmetes vadásszá vált, zsákmányai között szerepelt vadkan, jávorszarvas de még medve is. Hazájában, Japánban kultuszt teremtett és a nemzet kutyájává vált. Szamuráj harcosok is tőlük merítettek bátorságot, így készültek fel az előttük álló küzdelmekre. Később, hogy még agresszívebbé és ellenállóbbá tegyék, tibeti masztiffal és dán doggal keresztezték.

Az akita inu impozáns kinézetű, megjelenése tiszteletet parancsoló. Szügye és feje masszív, pofája medvére emlékeztető. Nagyon erős és tekintélyes kutyafajta. Két típust különböztetünk meg: amerikai és japán. Az amerikai testesebb, súlyosabb, szőre a fején sötétebb színezetű. 1937-ben Helen Keller amerikai írónő vitte be Amerikába a fajtát, egyik japáni útját követően.

A szukák átlagos marmagassága 61 cm, míg a kanoké 67 cm; plusz-mínusz 3 cm eltérés megengedett. A szukák 30-35 kg, kanok 35-40 kg közözött mozognak.

Az akita, bár képes ugatni, nagyon ritkán teszi ezt. Ha kiad magából bármilyen hangot, ott történnie kell valaminek :-) Hosszú, elnyújtott dünnyögése (laza farkasüvöltésre emlékeztető "vúúúú" hang) gyakori, amikor a gazdit üdvözli.

Fizikális adottságai ellenére nyugodt természetű, remek őrző-védő kutya, családtagjait és otthonát mindenáron megvédi, a félelmet még csak hírből sem ismeri. Különlegessége a füle: kicsi, hegyes és háromszögletű fülei vannak, amelyek a fej két oldalán egyedi módon, ferdén előreállva helyezkednek el.

Szőrzete meglehetősen durva és sűrű, évente általában kétszer-háromszor vedlik, amely okozhat kisebb bonyodalmat, ha lakásban tartjuk. Az akita bundája csillogó és tiszta, rajzolata tisztán kivehető. Erős jelleme miatt már egészen kicsi korától tanítani, fegyelmezni és nevelni kell, csak így válhat belőle kezelhető kutya. Az akita tanára csak a gazdi legyen: a fajta alkalmatlan arra, hogy "bentlakásos" kutyaiskolában taqnuljon. Makacs fajta: csak magabiztos, következetes gazdának való, akinek nem jelent gondot, ha az utasításait a kutya mindig újra és újra felülvizsgálja.

A család kedvenceként hajlamos néha elkanászodni és más kutyákkal agresszíven bánni, ha azonban türelmesek és megértők vagyunk, akkor igazán jó kapcsolatot alakíthatunk ki vele, melyet hűséggel és szeretettel hálál meg.

<-- Vissza