A történetek három ciklusban és különböző helyeken játszódtak le. Az első, kozmológikus ciklus helyszíne a Takama no Hara (Magasságos égi síkság) és a Jomi no Kumi (Holtak birodalma). A következő két helyszín a földi Izumo és Himuka helység. A mítoszokban párhuzamok figyelhetők meg más népek hasonló történeteivel (pl. görög mítoszok, uráli hitregék, magyar népmesék stb.)

A mitológiában nem található egységes teremtő, önmagától jött létre az ősi rend. Az istenek nádhajtásból bújtak elő. Az ősanyag már sűrűsödni kezdett, de az alkotóerő és a forma még nem jelent meg. Még nem voltak nevek és nem volt tevékenység, ki ismerhette volna hát fel az ősanyagban rejlő formákat? Mégis, éppen amikor az ég és a föld elvált egymástól, a Három Isten a világ ősalkotójává vált. Ez az elem párhuzamos a görög kozmogóniával (KhaoszGaiaErósz). Először három kami (isten, szellem) jelent meg: Ame no Minakanusi no kami (Égi istenség, A Szent Közép Ura), Takami Muszubi no kami (A Magasságos Szent Alkotás istene) és Kami Muszubi no kami (Isten Alkotta Isten). Őket isteni generációk követték, számunkra viszont csak az utolsó pár a fontos.

Izanagi (Az első férfi vagy Hívogató Isten) és Izanami (Az első nő vagy Hívogató Istennő) végezte el az istenek parancsára a vizek és a szárazföld szétválasztását. majd lefelé döfve a dárdát jól megkeverték a tenger vizét, hogy csak úgy zubogott. És amikor visszavonták a dárdát, a sós víz annak hegyéről csöpögve megszilárdult, és szigetté vált. Ezen a szigeten kezdték meg a többi istenség teremtését. Az első alkalommal hibát követtek el, mert a nő szólalt meg először, így a gyermekeik torzszülöttek lettek. Az isteni utasítás hatására a hibát kijavítva azaz Izanagi kezdeményezésére sorra születtek az egészséges istenek (szigetek). Tehát a mitológia szerint az istenek teremtették Japánt.